2020. március, 144 oldal

Mint a fák

Gyere, nézz körül az én szememmel,
itt kint, ahonnan a remény fakadt,
nézd, mintha sírna ma a reggel,
harmatgyöngyök gurulnak a fák alatt.
Nézd, ők moccanatlan állják,
ahogy az ősz átiszkol rajtuk,
és viselik a tél magányát,
mikor mi már rég feladtuk.
Ugye látod már az én szememmel,
mi az, ami éltet, ami reményt fakaszt,
ugye elsétálsz velem itt még egyszer,
s mint a fák, bevárod velem a tavaszt?