"Az egyetlen célom az volt, hogy a feszültség beszippantsa az olvasót, és ne engedje letenni a könyvet egészen az utolsó mondatig."

GK foto20191126
Interjú Galli Károllyal, a Halál a via ferrátán írójával

Kezdjük mindjárt a címmel: Halál a via ferratán. Eléggé borzongató. De mi az a via ferrata?
Olaszul szó szerint vasból készített utat jelent. A történet talán legizgalmasabb részei kapcsolódnak a via ferratához, de maga a regény nem a ferratákról szól. Azok, mint ahogy a hegyvidéki környezet is, csak a helyszínt jelentik, a hátteret, ahol a cselekmény zajlik. A via ferrata egyébként acélkábellel, -kapaszkodókkal kiépített hegymászó utat jelent. Ilyeneket mintegy százötven éve építenek az Alpok szikláin, így Szlovéniában is. Az eredetük sok esetben az első világháborúhoz kapcsolódik. Egyre többen űzik a hegymászásnak ezt a fajtáját, így mind többek számára ismerős ez a fogalom.
Jól gondolom, hogy ön is járt már ilyen via ferratákon?
Hogyne, az elmúlt jó húsz évben több száz via ferratát másztam meg szerte az Alpokban.
Nagyon speciális környezetet választott a történet helyszínéül, egy szomszédos, gyönyörű adottságokkal rendelkező ország, Szlovénia alpesi régióját.
Hozzám nagyon közel áll ez a hegyvidék. Szinte minden zugát, pontosabban hegycsúcsát bejártam, és persze végigmásztam az itt található via ferratákat is. Rengeteg kalandban, veszélyben, de legtöbbször szép élményekben volt részem ezeken a túrákon. Az első világháború magyar vonatkozású története, a sok tízezer magyar áldozattal járó harcok emléke máig átlengi ezt a hegységet, ami különös, eltűnődős hangulatot ad neki. Vajon mi volt azoknak a katonáknak a története, nem történelmi, hanem egyéni, emberi léptékben? És mi maradt az emlékezetükből mára?
Ez egy hegymászóregény?
Semmiképpen. Ez egy thriller, amely részben magashegyi környezetben játszódik, egy menedékházban. A történet sok szálon kapcsolódik a hegymászáshoz, és a „nagy” háborúhoz is, de valójában nem erről szól. A szereplői sem hegymászók, és nagyon is emberi célokért küzdenek: pénzért, szerelemért, túlélésért.
Aki nem ismeri közelről a magashegyek világát, azok számára félelmetes, komor, zord ez a környezet.
A hegyek világa mindig rejtélyes, félelmetes. Aki járt már odafönt, és átélte az éjszakai ködöt, a viharokat, a sziklafalak mélységeit és az eltévedés kilátástalanságát, annak ismerős ez az érzés. Épp ezért hiteles környezet a történetem számára, amely ugyanilyen: titokzatos, misztikus, gyilkos...

Ön több útikönyvet is írt már, épp ezekről a vidékekről, de ez az első regénye, amely nemrégiben jelent meg.
Az első regény, amellyel az olvasók elé mertem állni. A korábbiak maradtak a fiókban, mert én magam nem ítéltem olyan színvonalúaknak őket. Pár ifjúkori, például a Ligetben, más folyóiratokban közlésre került zsengét leszámítva két útikönyvem jelent meg korábban, mindkettő Szlovéniához és az Alpokhoz kötődik. A Kalandozások a Júliai-Alpokban a hegység via ferratáit, síterepeit, egyéb outdoor lehetőségeit mutatja be rengeteg színes fotóval, és saját megtörtént magashegyi kalandok leírásával. Az első magyar nyelven megjelent könyv volt a hegységről. A Csodaszép Szlovénia klasszikus útikönyv, amelyben társzerzőként dolgoztam, ennek megfelelően a „hegyvidéki” rész hangsúlyosabb lett, mint egy átlag bédekkerben. Ezenkívül különféle turisztikai magazinokban szoktak megjelenni az írásaim.
A helyszínek, különösen az Aranyszikla menedékház hangulata olyan érzetet kelt az olvasóban, mintha egy létező helyről lenne szó.
A regény helyszínének nincs valóságbeli megfelelője a szlovéniai hegyekben. Annyit azért elárulok, van ott olyan menedékház, amelyik sok szempontból hasonlít a regényben szereplő Aranysziklára, de hogy melyik az, nem árulom el. Aki ismerős arrafelé, tippelhet!
Útleírásokat írt eddig, de egy regény mégiscsak más. A szerzők ilyenkor gyakran saját magukat írják bele a történetbe.
Bizonyára vannak benne személyes elemek, hiszen az író mindig benne van egy történetben. Hogy hol és mennyiben, ez hadd maradjon az én titkom. De a regény és a történet alapvetően fikció, nem én vagyok Robert, a főhős, és az ő története nem az enyém.
Megtudhatunk valami többet Robert történetéről? A nélkül persze, hogy lelőnénk a poént.
Robert az FBI nyomozója, Kaliforniában él és dolgozik. Egy bevetés során sarokba szorítja az egyik legnagyobb helyi drogbárót. A bűnöző azonban kiszabadul, így Robertnek menekülnie kell. Budapestre érkezik, majd a szlovén hegyek között talál magának rejtekhelyet, egy magasan fekvő menedékházban. A közeli Triesztben épp egy bankrablásról szólnak a hírek, és a rablóknak nyoma vész a hegyvidéken. A menedékházban különös alakok gyűlnek össze. Van, aki a hegyeket mássza, mások világháborús relikviák után kutatnak, a helyi legendák katonák kísérteteiről szólnak. Robert csak nyugalmat és biztonságot szeretne, ám egy brutális gyilkosság keresztülhúzza a terveit. És ezzel beindul az egyre veszélyesebb és kegyetlenebb cselekmények sora. Miközben egy hegyomlás csapdába ejti a ház lakóit, és sorra kiderül róluk, hogy senki nem az, akinek látszik.
A történetről ennyi elég is, hogy felcsigázzuk az olvasók érdeklődését.
Talán még annyit, hogy mindig különös helyzetek adódnak abból, amikor hétköznapi emberek kerülnek extrém viszonyok közé. Ilyenkor minden átértékelődik. A mindennapokban nem tudjuk felfogni és értékelni mindazt, amiben épp élünk, mindig csak akkor jövünk erre rá, ha már tönkretettük, elvesztettük. Kell egy katarzis, bele kell halni abba, hogy ezt megértsük, meg kell váltani saját magunkat. Ez adja meg a dolgok értékét, értelmét. Egy kicsit ez is benne van ebben a regényben, Robert történetében.
Az előbb arról beszélt, hogy titokzatos, misztikus. De egy krimiben mindig kiderül a végén, ki a gyilkos...
Sosem szerettem a túl egyértelmű dolgokat. Ugyanazt a valóságot másként érzékeljük, más-más világban értelmezzük, és ennek sokszor köze sincs ahhoz, ami a valóság, vagy, ahogy azt mások megélik. A világról alkotott képünk és döntéseink is általában információhiányosak, mégis biztosak vagyunk a dolgainkban és döntéseket hozunk. Pedig a dolgok sokszor egészen mások, mint aminek elsőre látszanak...
Ez most úgy hangzik, mint egy költői üzenet. Ez a regény mondanivalója?
Talán így van. De szeretném megnyugtatni az olvasót. Ettől ez még egy krimi vagy talán inkább egy thriller, a kategóriába sorolást rábízom az olvasókra. Az egyetlen célom az volt, hogy a feszültség beszippantsa az olvasót, és ne engedje letenni a könyvet egészen az utolsó mondatig. Hemingway – talán megbocsátható, hogy ilyen példát hozok föl, persze eszemben sincs hozzá mérni magamat – azt tanácsolta: írj rövid mondatokat! Igyekeztem megfogadni, és feszessé, sallangmentessé tenni a fogalmazást, nem elkalandozni és a történetre koncentrálni.

A könyvről itt olvashat bővebben és meg is rendelheti

halal a via ferratan borito nagy